Üdvözöllek!
Rébb Evelin vagyok, dietetikus.
A munkám során elsősorban inzulinrezisztenciával élőknek segítek eligazodni az életmódváltásban, hogy ne szabályok tömkelege, hanem egy élhető rendszer mentén tudjanak haladni.
ÚGY ÉRZED, HOGY ELAKADTÁL?
A táplálkozásról ma már rengeteg információ elérhető, de ezek között azonban sok a félrevezető vagy egymásnak ellentmondó tanács. Viszont az inzulinrezisztenciával való élet nem kell, hogy bonyolult és követhetetlen legyen.
Célom...
…..hogy pácienseim számára érthetővé és élhetővé váljon az inzulinrezisztencia melletti táplálkozás. Számomra fontos, hogy az étkezés ne szorongást, hanem biztonságot és kiszámíthatóságot adjon a mindennapokban.
Hiszek abban...
….hogy az egészséges táplálkozás nem tiltások és folyamatos kontroll mentén működik, hanem egy jól átlátható, rugalmas rendszerben.
Segítek...
….leegyszerűsíteni vagy megszűntetni a túlkomplikált szabályokat. Minden alkalommal tudományosan megalapozott, mégis személyre szabott megközelítéssel dolgozom.
Tanulmányaim
Dietetikusi diplomámat a Semmelweis Egyetemen summa cum laude minősítéssel szereztem, így a közös munkánk nemcsak tapasztalaton, hanem stabil szakmai alapokon is nyugszik.
Szakdolgozatomat is már az inzulinrezisztencia és PCOS témakörében írtam.
Az én történetem
Személyesen is megtapasztaltam az inzulinrezisztenciát és a PCOS-t: hónapokig kimaradó ciklus, minden kellemetlen tünettel együtt. Nálam leginkább az arcomon jelent meg: folyamatosan visszatérő, fájdalmas, gyulladt akné formájában.
Állandóan fáradt voltam, különösen étkezések után. Napközben alig volt energiám, éjszaka viszont többször arra ébredtem, hogy valami nincs rendben: farkaséhség, émelygés, tipikus tünetei a vércukor leesésnek. A laboreredmények is már közel prediabéteszt mutattak. Az orvosok sem értették: vékony testalkattal, rendszeres sporttal, helyes étkezéssel, hogy lehetséges ez?
Közben az étkezésem más szempontból nem volt rendben. Voltak időszakok, amikor próbáltam tökéletesen csinálni mindent, betartani minden szabályt, minden nap méregetve a vércukromat, stresszelve, hogy “mit szabad ennem”. Sokáig nem is gondoltam rá úgy, hogy ez egy étkezési zavar része – csak azt éreztem, hogy nem működik, amit csinálok, és egyre rosszabbul vagyok a saját testemben.
Igazából összezavarodtam a rengeteg információtól, és nem figyeltem a saját testemre.
Az egyetem alatt elkezdtem más szemlélettel közelíteni a táplálkozáshoz: nem tiltásokban és szélsőségekben gondolkodva, hanem a szervezetem működését megértve, hollisztikus szemlélettel lassan elkezdtek helyükre kerülni a dolgok. A tüneteim elmúltak, a terheléses vércukor eredményem is rendeződött. Azóta is az egyensúlyra és a kiegyensúlyozottságra törekszem. Ezt szeretném neked is megtanítani.